Pinceászka

A köznyelvben több, eltérő rovarfajt pincebogár néven nevezünk meg. Az ászkarákok rendje egy meglehetősen változatos testalakú, kifejezetten fajgazdag rend. Magyarországon 56 ászkafaj található meg, ám növényvédelmi és egyéb kártételek szempontjából azonban csupán a szárazföldi ászkáknak, mint alrendnek egy-egy faja érdekes.

A szóban forgó fajok többsége csak páradús, nyirkos közegben érzi jól magát és találja meg az életfeltételeit és általában éjszaka vagy sötét, fénytől elzárt helyiségekben aktívak. A pinceászkák családjába tartozó fajoknak rendszerint két, 3 vagy 5 pár fehér testük – vagyis tracheális szervük – van a potrohlábaik külső ágán. Összegömbölyödni nem tudnak!

Érdes pinceászka (Procellio scaber)

Morfológiája

Az érdes pinceászka az ászkarákok rendjébe, szárazföldi ászkarákok alrendjébe tartozó faj, nevezi ezt a köznyelv egyszerűen csak pincebogárnak, vagy pinceászkának is. Az érdes pinceászka nősténye széles, a hím valamivel keskenyebb és ovális alakú. A pincebogár teste kissé boltozatos. A fajhoz tartozó egyedek testtakaróján a finomabb szemcsézettség mellett kifejezetten nagyobb, kiemelkedő, a fejen valamint a test elején többé-kevésbé harántsorokba rendeződött szemcsék figyelhetőek meg. Utóbbiak néha csúcsosak és olykor még szabad szemmel is jól kivehetőek. Az érdes pinceászkák csápjának ostora 2 ízből áll. A középső homloklemez háromszög alakú, míg az oldallemezek egyszerűen lekerekítettek. A fajhoz tartozó egyedek színe általában szürke, de megfigyelhetőek valamivel világosabb, márványozott rajzolatú példányok is. Hosszúsága eléri a 17-18 mm-t.

Elterjedése

Az érdes pinceászka eredetileg „atlantikus” elterjedésű faj, azaz minden bizonnyal nyugat-európai területekről terjedt el Magyarországra. Napjainkban szinte már mindenütt elterjedt Közép- és Észak-Európában. Hazánkban kifejezetten gyakori ászkafélének számít. A faj előfordul hazai viszonyaink között a szabadban is, gyakran találkozhatunk rendszerint nagyobb tömegben megtelepedett példányaival a kertekben felhalmozott kövek, téglarakások alatt és között. Az érdes pinceászka a leggyakoribb tömegesen megjelenő synanthrop fajunk. Gyakran találkozhatunk vele pincékben, nyirkos lakások padlózatán, a padló és a falak találkozásánál lévő repedésekben, de olykor üvegházakban is. Ezért nevezik rokon fajaival együtt nemes egyszerűséggel csak pincebogárnak.

Táplálkozása

Mivel a szárazföldi ászkarákok ökoszisztémában betöltött szerepe döntően a szerves anyag lebontásából, vagy feldarabolásából áll, ezért az érdes pinceászka táplálékát is mindenekelőtt a hullott avar, növényi törmelék és az azokon megtelepedő mikroorganizmusok és gombafonalak jelentik. Kifejezetten nedvességkedvelő faj, nem véletlenül fordul elő üvegházakban, ahol döntően a csíranövények és más egyéb húsosabb növényi részek megrágásával okoz károkat. Kártétele anyagi értelemben is jelentős lehet. Az ember környezetében alapvetően rendezett körülmények között fenntartott lakásokban is felbukkanhat. Mivel a kiszáradást nem tudja elviselni, ebből adódik, hogy szabad természetben a nyirkos, hűvös, nehezen kiszáradó életteret részesíti előnyben.

Közönséges pinceászka (Oniscus asellus)

Morfológiája

A közönséges pinceászka (Oniscus asellus) – népies nevén foltos pinceászka, fehérfoltos pinceászka, fehér pinceászka, fali ászka – köztakaróján sem pikkelyek, sem szőrképletek nincsenek. A faj rendszerint szemcsézett. Teste lapos, széles és ovális alakú, a nőstény durván 1,7-szer, a hím nagyságrendileg 1,9-szer hosszabb, mint amilyen széles. 4 sorban rendeződött 18-22 egyszerű szeme van a fej mindkét oldalán. Csápostora az érdes pinceászkával ellentétben nem 2 hanem 3 ízből áll. A faj feketésbarna színű, ritkán szürkés egyedek is előfordulnak. A közönséges pinceászka hátának közepén világos, széles márványos sáv húzódik meg, oldalain fehéres foltsort találunk. Kifejlett példányai 15-18 mm hosszúak.

Elterjedése

A fali ászka az érdes pinceászkához hasonlóan „atlantikus” elterjedésű faj, azaz minden bizonnyal nyugat-európai területekről terjedt el Magyarországra. Napjainkban szinte már mindenütt elterjedt Közép- és Észak-Európában, sőt megtalálható Észak-Amerikában is. Érdekesség, hogy a fali ászka kizárólag az eredeti területén él a szabadban, másutt mindenütt synanthrop.

Táplálkozása

Terménytároló pincékben mindenekelőtt a húsos nedvdús terményeket károsíthatja. Előszeretettel fogyasztja a burgonyához, sárgarépához, hagymához, fejes káposztához, gyümölcsökhöz, valamint a dísznövények hagymáihoz, gumóihoz hasonló növényeket és növényrészeket. Gombapincékben gyakran okoz jelentős károkat a gombák megrágásával is.

Mivel csak páradús, nyirkos közegben érzi jól magát és találja meg az életfeltételeit ezért a páratartalom csökkentésével és a nyirkos zugok minimalizálásával lehet ellenük védekezni. A szárazföldi ászkarákok ökoszisztémában betöltött szerepe döntően a szerves anyag lebontásából, vagy feldarabolásából áll, ezért a táplálékát is mindenekelőtt a hullott avar, növényi törmelék és az azokon megtelepedő mikroorganizmusok és gombafonalak jelentik, ezért az avar és lehullott levelek rendszeres összegereblyézése javasolt annak érdekében, hogy a kertünk ne biztosítson ideális életkörülményeket a pinceászkának.