Lapostetű (Pthirus pubis)

A lapostetű (Pthirus pubis) egy olyan élősködő rovar, mely az emberi szőrzetben él és a fejtetűhöz hasonlóan vérrel táplálkozik. A szóban forgó faj egy olyan barnásszürke, 1,2-2,6 milliméter nagyságú parazita, amelynek alakja négyszögletes esetleg pajzs alakra emlékeztet. A fejtetűhöz és ruhatetűhöz képest lassúbb a nagyságrendekkel lassabban fejlődik, hiszen a a kikelőst követően közel 1 hónapra van szükségük a kifejlett példánnyá érésig. Részint ezzel magyarázható, hogy a lapostetű szaporodása is mérsékeltebb.

Így fertőz a lapostetű!

A lapostetű érdekes módon mindenekelőtt a szeméremszőrzeten szeret élősködni, de találtak már lapostetűt az emberi szemöldökön, a szempillán, ritkábban a hónalj valamint a mellkas – esetleg a hasfal – szőrzetén is. A faj az emberi test ugyancsak ezen részeire helyezi el a serkéit. A fejtetűvel ellentétben nem szívesen mozog a szőrzeten, ha teheti „fixálja” magát és egy konkrét helyen a szőrszálba erősen belekapaszkodva ugyanezekre a helyekre rakja. Nem szívesen mozog, napokig egyhelyben marad a szőrszálakba kapaszkodva, és ugyanarról a helyről szívja a vért.

Bár az emberi szőrzeten megtelepedő tetűfajok általában is érzékenyek az élelemhiányra, ebben a vonatkozásban talán a lapostetű a legérzékenyebb. a legérzékenyebb a táplálék hiányára. A lapostetű nem vándorol emberről emberre! Leggyakoribb terjedési formája a szexuális érintkezés útján történő terjedés, de lapostetűvel fertőzött személlyel való együttalváskor is „meghódíthatja” új gazdáját. A szakemberek szerint férfiaknál nagyságrendekkel jobban fennáll a fertőzés veszélye.

A fertőzöttséget könnyű felismerni A lapostetűvel fertőzött személy könnyen felismerheti a parazita jelenlétét, ugyanis a legtöbb tetűfajjal ellentétben semmi mással össze nem téveszthető nyomot hagy azon a területen, ahonnan a vért kiszívja.  Avatatlan szemi is könnyen kiszúrhatja a latinul macula ceruleae-nek nevezett kékes-szürke árnyalatú, 1-10 milliméter nagyságú foltokat. A fertőzöttség felismerhető továbbá a lapostetű szaporodása során keletkező jellegzetes tojásokról is. A lapostetűvel érintett területek nem viszketnek annyira, mint a fejtetűvel fertőzött testrészek, így a „szimpla” viszketés még nem jelent feltétlenül fertőzöttséget.

Amennyiben a tünetek igazolják a fertőzöttséget, a mentesítéshez az esetek túlnyomó többségében elegendő a szeméremszőrzet, vagy éppen a szemöldök és a szempilla kezelése. A lapostetűvel fertőzött területeket rendszerint Permethrin illetve pyrethrin készítményekkel kezelik, a többször megismételt kezeléseket tetűfésű használatával is kiegészítik.
A szőrzet leborotválása önmagában nem oldja meg a problémát, a szőrzeten lévő tojásokat ugyan eltávolíthatjuk borotválással, sajnos a kifejlett tetvek átvádorolhatnak a test más szőrrel borított részeire, ezért a tetűvel fertőzött szőrzet borotválása a tetű kezelésének befejeztével javasolt. A testen megjelenő tetvek esetén a fertőzés idején viselt ruházat valamint a fertőzés idején használt ágynemű és törölköző magas hőfokon történő mosására is szükség van.