Könyvtetű

A könyvtetű (Trogium pulsatorium) és morfológiai sajátosságai

Az entomológusok évtizedekkel ezelőtt kimutatták már, hogy bolygónkon a fürgetetvek (Psocoptera) fajszáma a 4000-et is meghaladja. Hazánkban utóbbiakból körülbelül 70 fordul elő. Ezek közül egy a kifejezetten karcsú végtagokkal rendelkező, vékony kutikulájú apró rovar, a könyvtetű (Trogium pulsatorium).

Bár kétségtelen, hogy a fürgetetvekhez többnyire leegyszerűsödött szárnyerezetű, nyugalmi állapotban testük felett mindösszesen két pár szárnyukat háztetőszerűen tartó, esetleg csökevényesedett szárnyú fajok tartoznak, a könyvtetűhöz hasonlóan előfordulnak közöttük szárnyatlanok is.

A sárgás-fehéres színű kifejlett könyvtetű mérete nem, vagy csak alig haladja meg az 1 mm-t. A faj feje testéhez képest igen nagy és mozgékony, rajta a pontszerű szemek jól kivehetőek, szájszerve rágó típusú, lábfejízeinek száma 2. A könyvtetű lárvái a szó szoros értelmében az imágók kicsinyített másai, de ivarszerveik ekkor még nem kifejlettek. Életciklusuk folyamán hatszor vedlenek.

Elterjedés, életmód, szaporodás

Mint a neve is mutatja, a könyvtetű elsősorban a keveset mozgatott könyvek és iratok között telepedik meg, utóbbiak közül is a főleg a nyirkos, enyhén penészesedő részeken. A portetűhöz hasonlóan ugyancsak előszeretettel veti meg a lábát az újonnan felrakott, még teljesen ki nem száradt tapéta mögött, persze csak abban az esetben, ha megfelelő nedvességtartalmú környezetet talál.

A könyvtetű „természetes” előfordulási helyén, azaz kinn a természetben szintén a párásabb helyeken fordul elő. Gyakran megkapaszkodik az erdei növényzeten, a fa belső szerkezetétől kissé elvált fakéreg alatt, nem ritka madárfészkekben illetve barlangokban sem. Ebben a közegben legfőképpen gombafonalakkal és moszatokkal táplálkoznak.

Lakókörnyezetünk könyvespolcait felkeresve előszeretettel rágják meg és lakmároznak a könyvek kötésében található ragasztóanyagból, főleg akkor, ha az dohos környezetben kissé már meg is penészedett. Gyakran kifejtik áldásos tevékenységüket múzeumok gyűjteményeiben.

A fentiek fényében látható tehát, hogy a könyvtetvek ilyen értelemben osztoznak megtelepedési helyükön a portetvekkel. A könyvtetű jelenlétére petéiből is következtethetünk, melyeket a nőstény rovar nagyjából 20-100 petét számláló csomóba rakja le. A rendszerint repedésekbe elhelyezett petecsomót nyúlós, ragadós váladékkal burkolja be és óvja meg a kiszáradástól. A petékből durván két hét alatt kel ki a felnőtt példányokhoz hasonló, de azoknál jóval kisebb termetű lárva.

Viszonylag lassú fejlődésére a portetűhöz hasonlóan nagymértékben hat a hőmérséklet. Reményre adhat okot ugyanakkor, hogy egy évben csak egy nemzedéke van. A lakásban legkönnyebben úgy következtethetünk jelenlétére, hogy táplálkozása során rendkívül apró méretű finom port hagy maga után.

A könyvtetű okozta fertőzés megelőzéséjhez nem kell egyebet tennünk, mint szárazon tartani a könyvespolcokkal ellátott helyiségeket. A szellőztetés és a fűtés a könyvtetű megtelepedéséhez kedvezőtlen feltételeket teremt.

Már meglévő fertőzöttség esetén a nedvesség megszüntetésével, a könyvek egyszerű leporolásával, porszívózással, a házilag elvégzett permetezéssel, a könyvek, iratok időnkénti átmozgatásával, illetve szellőztetésével ugyan csökkenthető a számuk.