A hangyák nem kevés bosszúságot okoznak azzal, hogy birtokba veszik otthonunkat. Az ember ösztönösen irtózik még a gondolatától is annak, hogy lakását rovarokkal ossza meg. A lakásban vagy a kertben nyüzsgő hangyák sokakban félelmet, viszolygást keltenek.

Ezeket a kis termetű, hártyás szárnyú rovarokat a sarkvidékek kivételével szinte minden szárazföldi élőhelyen megtaláljuk. A téglából épült házakban, panellakásokban, családi házak teraszain és erkélyein bármikor felbukkanhatnak. Otthonunk számukra könnyűszerrel elfoglalható ideális terület, így a hangyák is – a csótányok, legyek vagy szúnyogok mellett – a gyakoribb házi vendégeink közé tartoznak. Ahova egyszer betették a lábukat ezek a társas életű, kisebb-nagyobb családokban, ún. bolyokban élő rovarok, önszántukból egykönnyen aligha távoznak, ily módon a legszemtelenebb társbérlőink.

A rendszerint rejtett életmódot folytató hangyák a nagyon meleg és esős időszakok alatt és után jelennek meg elsősorban, és amennyiben megfelelőnek találják a környezeti adottságokat, nem is távoznak a területről. Leginkább otthonunk azon szegleteiben telepednek meg, ahol vizet, állandóan elérhető közelségű élelemforrást és ideális életkörülményeket találnak.

Higiéniai szempontok és egyéb kártételek

A hangya egyike a legértelmesebb rovaroknak, amit jól kifejlődött idegrendszere is elárul. Az életterünkbe költözve ugyan nem tesznek túl nagy kárt, de jelenlétük mindenképpen kellemetlen több szempontból is. Egyes hangyafajták erős rágóikkal helyi tüneteket okozhatnak csípésük során a bőrünkön, amelyet ráadásul a méregmirigyeiből kiáramló hangyasav kipirosíthat.

Higiéniai szempontból is kifejezetten indokolt az eltávolításuk, igaz a csótányokkal és más rovarokkal ellentétben betegséget nem terjesztenek. Mivel az esetek túlnyomó többségében több ezer egyedet számláló kolóniák higiéniai állapotának romlása kedvezne a különböző kórokozók terjedésének, a hangyák nagy gondot fordítanak a fészek tisztántartására. A hangyák naponta ápolják és tisztogatják egymást. Nemcsak rendszeresen eltávolítják a fészekben felgyülemlett ételmaradékot, de metapleurális mirigyük váladéka gomba- és baktériumölő hatású, amellyel időközönként szintén kenegetik társaikat valamint a fészek falait is.

Amiért és ahogyan megjelennek

Lakókörnyezetünk több szempontból is megfelelő hely a legtöbb hangyafajtának. Magyarországon – a fenti okok miatt – a házi hangya, a meglehetősen kisméretű fekete hangya valamint a gyepi hangya megjelenése lehet kifejezetten zavaró. Ezek a hangyafajták gyakorlatilag életterük részének tekintik a kolóniához közel eső házakat, amelyekbe élelmiszer után kutatva könnyűszerrel bejutnak.

Nincs az a gondosan kivitelezett épület, amelyekbe ne találnák meg a réseket a bejutáshoz, bízva abban, hogy számukra kedvező feltételeket és megfelelő táplálékot találnak. Különösen akkor válnak maradandó vendéggé, ha morzsákat, cukrot, mézet és más ehhez hasonló alapanyagot hagyunk szem előtt. Ha egy dolgozó efféle egyszeri hangyacsemegére talál útja során, abból még sok esetben nem lesz invázió. Ám a konyha, ebédlő és más hasonló helyiségek elhanyagolása esetén, az időközönként előforduló egy-egy hangya rövid időn belül kisebb hangyasereget toborozhat a fellelt élelemforrás lehető legteljesebb kiaknázása érdekében. Amennyiben újra és újra élelmet találnak a lakásban, vagy megjelölés után időnként felkeresik a lelőhelyeket, vagy egyszerűen beköltöznek.

Leggyakoribb hangyafajták a ház körül

Általánosságban elmondható, hogy a hangyák olyan társas rovarok, amelyek kolóniákban élnek, és hangyafajtól függően földalatti, földfeletti fészkekben, sőt bolyokban is megtelepednek. A hangyatársadalomban különböző kasztok alakulnak ki. Királynő alatt az olyan ivarérett nőstényt értjük, amely a petéket rakja le, illetve gondoskodik az utódok létrehozásáról.

A dolgozók alkotják a kolónia legnépesebb csoportját. Az ivar éretlen nőstény dolgozók a legkülönbözőbb feladatokat látják el, kezdve a fészek építésétől, annak karbantartásán, az utódok gondozásán, etetésén, a királynő táplálásán át, a kolónia védelemének ellátásáig bezáróan. A mürmekológusok több mint 6500 hangyafajt tartanak számon, ám ebből hazánkban csupán alig több mint 70 faj található meg. Ezek fajtától függően eltérő színűek és méretűek lehetnek.

Magyarországon a legismertebb – és otthonunkban könnyűszerrel előforduló hangyafajta – egyebek mellett a Házi hangya (Lasius emarginatus), a Gyepi hangya (Tetramorium caespitum), a Fekete hangya (Lasius niger), a Fáraó hangya (Monomorium pharaonis) valamint a Faodvasító lóhangya (Camponotus ligniperda).

A Házi hangya (Lasius emarginatus)

Ez a házunk környéki kertekben nagyszámban előforduló fajta, döntően a tavaszi és őszi hónapokban téved élelemszerzés céljából otthonunkba. Alaktani szempontból egy kifejlett nőstény házi hangya a 7-9 mm-t is meghaladhatja, a dolgozó a maga 3-4 mm-es testhosszával ettől valamivel kisebb.

A hangyafajták népes populációjának ez a vörösbarna színű változata elsősorban a földben fészkel, de bolyát nem ritkán korhadt fák odvaiban, a kerti talajban elhelyezett faoszlopok alatt és a kerti épületek falrepedéseiben is kiépíti. Egy ilyen fészek általában egy anyát valamint több ezer dolgozót is rejthet.

Bár a házi hangya a szó szoros értelmében véve mindenevő, a szabadban elsősorban a levéltetvek nedvével táplálkozik. Lakásunkba jutva gyakorlatilag bármely élelmiszert előszeretettel elfogyaszt. Ez a kifejezetten gyors mozgású fajta elsősorban a száraz, meleg környezetben érzi jól magát, így magától is gyakran bevándorol a lakásba. Ennél jóval gyakoribb ellenben az olyan eset, melynek során például ősszel virágátültetés alkalmával kerül – a cserepes növénnyel együtt – otthonunk belső tereibe. Élénk „vérmérsékletének” köszönhetően az emeleteket és padlástereket is hamar meghódítja.

Gyepi hangya (Tetramorium caespitum)

Az eurázsiai eredetű gyepi hangya napjainkban szinte minden kontinensen megtalálható. Hazánkban általában a kertes házak környékének valamint a különböző élelmiszer-raktárak gyakran előforduló hívatlan vendége. A fajta nőstényei 7-8 mm, dolgozói 2-3 mm hosszúságúak.

A gyepi hangya elég sok színváltozatban fordul elő, lakókörnyezetünkben egyaránt találkozhatunk a világosbarna és az egészen fekete egyedekkel is. Mint több száz hangyafajta, a gyepi hangya is földbe alakítja ki – rendszerint korhadt fatörzsek belsejében – a fészkét. Gyakran megtelepszik a kertes házak melléképületeinek falrepedéseiben is.

A gyepi hangya pantofág élőlény, vagyis növényi és állati eredetű szerves anyagokkal is képes táplálkozni. Ragadozó életmódot folytató hangyafajta, így felkutatja és előszeretettel elfogyasztja a környezetében található rovarok lárváit, bábjait és imágóit. Felületes szemmel nehéz megkülönböztetni a fekete hangyától (Lasius niger), mivel első ránézésre méretében és küllemében nagyon hasonlít hozzá. Feje azonban látványosan szélesebb a potrohánál, de ami ennél is fontosabb, hogy a gyepi hangya viszonylag darabos mozgású és a talajfelszínt is csak ritkán hagyja el.

A házi hangyához hasonlóan aktívan terjed, de a háztartásokba élelmiszerekkel és más használati tárgyakkal be is hurcolható.

Fáraóhangya (Monomorium pharaonis)

Az apró termetű trópusi-szubtrópusi fáraóhangya nagyon régi vendég Európában, egyes kutatások szerint már a 16. században is jelen volt a Kárpát-medencében. Pontos származási helye ismeretlen, mindössze annyit tudunk róla, hogy a kereskedők valahonnan az Egyiptom és India közötti területről hurcolták Európába. Hazánkban elsősorban a nagyobb városok panellakásainak, kollégiumainak, kórházainak és más intézményeinek kellemetlen vendége.

A fáraóhangya jelenléte nem kis kellemetlenséget okozhat, hiszen a fullánkos hangyák közé tartozik, melynek égető szúrása kellemetlen viszketéssel jár. A kifejlett nőstény 3,5-5 mm hosszú és szárnyakkal is rendelkezik. Az életük végéig szárnyat viselő fekete színű hímek ettől valamivel kisebbek, 3-4 mm nagyságúak. A nagyszámú dolgozóik kifejezetten vékony testalkatúak, kisebbek és vörösessárga színűek, illetve jellegzetesen sötétebb hátsó testvéggel rendelkeznek.

Jelentős eltérés más hazánkban megtalálható hangyafajtához képest, hogy egy fáraóhangya-bolyban akár több száz királynő is megtalálható.

Mindenevők, így a lakásba jutva bármilyen élelmiszert elfogyasztanak. A hermetikusan elzárt élelmiszerek kivételével mindent megtalálnak. Otthonunk belső tereibe csak passzív módon juthat, ilyen esetben általában az épület falaiban – esetleg berendezési tárgyakban – valamint a fűtő- és melegvíz-vezeték közelében alakít ki kolóniát. Az ingatlanba jutva a házi hangyához hasonlóan az épületek egyes szintjei között már gond nélkül terjed aktívan is.

Faodvasító lóhangya (Camponotus ligniperda)

Amikor a szabadban sétálunk, gyakran találkozunk olyan nagy méretű hangyafajtával, amelyek rendezett sorban vonulnak céljuk felé. Ez a kifejezetten melegkedvelő, sík- és dombvidéken egyaránt előforduló hangyafajta, gyakran a kertes házak udvarain található korhadó fák hívatlan lakója.

A faodvasító lóhangyák által megszállt fát könnyű észrevenni. Törzsén egyrészt résszerű nyílások vannak, járataik minden esetben a szálirányt követik. Leggyakoribb szabadtéri fészkelő-helyeik közé a korhadt farönkök, még talpon lévő kiszáradt fák és fatörzsek tartoznak. Amennyiben otthonunkhoz ilyen közel találkozunk ezzel a megtelepedett hangyafajjal, az ténylegesen aggodalomra adhat okot. Ugyanis amennyiben a körülmények ideálisak, a faodvasító lóhangya akár a házban is fészket rak a falüregekben, a tetőterek szigetelései között vagy éppen az üreges gerendák járataiban. Nem egy esetben a házba vezető TV és Internetkábelek nyújtanak lehetőséget a hangyafaj házba jutásának.

Gyakran a több hangya fészekből álló kolóniákat föld alatti hálózatok kötik össze. Ennek az éjjel-nappal aktív hangyafajtának a dolgozói 6-12 mm hosszúságúra is megnőnek. Míg a kifejlett hímek 8-12 mm-esek, addig a megtermett nőstények a 16-18 mm-t is elérhetik. A fényes feketésbarna potrohhal és vörösesbarna lábbal rendelkező hangyák elsődleges eledele a mézharmat, ami a növényevő rovarok, által kibocsájtott cukros váladék. Ezen túl előszeretettel fogyasztják a gyümölcsleveket, sőt elhullott rovarok maradványait is. Ezért van az, hogy a lakásban meginduló inváziójuk során első körben a cukorhoz hasonló édes dolgok után kutatnak.

Mivel ennek a fajtának a víz is nagyon fontos, nem egyszer találkozunk velük a kádak és mosdókagylók közelében. Ahol tehát fából készült dolog van a házban, ott a faodvasító lóhangyák is bármikor támadhatnak.

Fekete hangya (Lasius niger)

Az egyedek ezreiből álló kolóniában élő fekete hangya fészkének üregei és járatai a talaj szintjétől akár egy méteres mélységig is leérhetnek. A fekete hangya elsősorban a szabadtéren fordul elő, az épületekbe kizárólag az élelemért jár be. A lakókörnyezetünkben megtelepedő fekete hangya jelenlétére a felszínre hordott, illetve egyben a boly bejáratát is jelentő kis földkupacokról könnyen következtethetünk.

A fekete hangya 3-5 mm hosszúságú. Mint neve is mutatja legtöbbször fekete, de olykor feketés-barna színű egyedekkel is találkozunk. Más hangyafajtákhoz hasonlóan a fekete hangya is a szabadban elhullott rovarokkal, virág-nektárral, illetve a levéltetvek által kiválasztott mézharmattal táplálkozik. A lakásba jutva ebből adódóan első körben az édes élelmiszereket keresik. A lakásba a falak repedésit kihasználva aktívan jut be.

A viszonylag kisméretű fekete hangya igen agresszívvá válik akkor, ha illetéktelen fenyegeti a bolyt. Bár csípésük nem veszélyes, kellemetlen és kifejezetten irritáló látvány, ráadásul az érintett bőrfelületen hol halványabb, hol erősebb vörös folt jelenik meg.